W.A.Mozart: G-moll szimfónia (K.V.550) - I .tétel elemzése

   

Mozart 1788-ban hat hét alatt írta meg élete utolsó három szimfóniáját, az Esz-dúr, g-moll, és C-dúr szimfóniát. Mozart utolsó szimfóniáiban jellemzőek a nagy távolságot bejáró modulációk. A g-moll szimfóniát 1788. július 25-én fejezte be. Később klarinéttal egészítette ki a zenekart, melynek következtében az oboa szólamát is átírta. Ezen kívül még hangszerelési érdekesség, hogy Mozart nem használt üstdobot és trombitákat.

A tétel formai felépítése:

Expozíció 1-100. ütem Főtéma 1-42. ütem Melléktéma 44-72. ütem Zárótéma 73-100. ütem

Kidolgozás 101-164.ütem

Repríz 165-299. ütem Főtéma 165-225. ütem Melléktéma 227-259. ütem Zárótéma 260-284. ütem

Kodetta 285-299. ütem

Expozíció

Az expozíció körülbelül azonos hosszúságú a reprízzel. A kidolgozási rész kissé rövidebb, körülbelül az előző kettő körülbelül háromnegyede. Ez azért érdekes, mert Mozartnál a kidolgozási részek általában jóval rövidebbek a szélső szakaszokhoz képest, ugyanis az expozíció témaanyagából általában csak egyet ragad ki, azt, amelyet a drámai kifejtésre legalkalmasabbnak tart. A témák között csak a főtéma és a zárótéma motívumanyaga áll összefüggésben egymással. 
    A szonátaformájú első tétel - a lassú bevezetés nélkül – rögtön a ritmikus kíséretű főtémával indul. A jellegzetes ritmikájú téma egy lefelé szekvenciázó periódusból, és az a-ból továbbfejlesztett b frázisból áll.  A főtéma motívumanyagát Mozart sokféleképpen használja fel a klasszikus fejlesztés szerint.
A 15. ütemben drámai hangzású bő terckvart akkord található. A 16-20. ütem G-moll V. fokon zár. A főtéma variáltan ismétlődik meg: (az 5-28. ütemben) a szekvenciázó periódus B-dúrba modulál. A 28. ütemtől áthidalt zárlattal egy 11 ütemes frázis következik. Majd egy újabb zárlaterősítés következik B-dúr V. fokon, ami már a melléktéma belépését készíti elő. A főtémát egy félzáradékos cezúra zárja le. 
  A melléktéma átvezetés nélkül következik B-dúrban. Karaktere lágy az erőteljes főtémához képest. Formáját tekintve négyütemes szekvenciázó periódus, előtag V. fokon, utótag I. fokon zár. Dallamvonala kromatikusan ereszkedő. Hangszerelésbeli érdekessége, hogy a vonósok egy ütemet erejéig „átadják” a dallamot a fafúvósoknak, majd amikor a fafúvósok ismétlik a dallamot (52-58. ütem), a vonósok kapják meg. Itt megfigyelhetőek periodizáló motívumok.

Az ismétlés beletorkollik egy Esz-dúr felé kitérő tekintélyes terjedelmű meghosszabbításba. A meghosszabbítás érdekessége, hogy a főtéma zakatoló ritmusa tér benne vissza. A meghosszabbítás B-dúr I. fokon zár (66. ütem). 66-68. ütem drámai gesztus, ami váratlanul finom lefelé futó B-dúr skálába torkollik. 
A 72-87. ütemig tart a zárótéma. A téma egyértelműen visszautal a főtémára: a kezdőmotívumait ismétli, mi több a két kezdőhangot is augmentálva. A karaktere ezzel szemben ellentétes, pajkosság, játékosság figyelhető meg a zárótémán. Nem is lép át a B-dúr keretein belül. A 96. ütemtől a 99. ütemig tart a függelék, amely T-D ismételgetésből áll. A 100. ütem a főtéma ismétlését készíti elő.

Kidolgozási rész (101-164. ütem)

Mozart csak a főtémát dolgozza ki. A modulációk, és hangnemi kitérések igen szövevényessé teszik ezt a részt. A kidolgozás elején merész g-moll - fisz-moll hangnemváltás figyelhető meg (99-105. ütem – enharmonikus moduláció), amit bonyolult akkordokból álló modulációs szakasz követ (fisz-moll - e-moll moduláció). 

A 114. ütemtől kontrapunktikus rész következik: a mélyebb vonósokon megszólaló főtémához a magasabb vonósszólamokon ellenszólam társul. Az ellenszólam négy ütemenként „helyet cserél” a témával. Közben természetesen további modulációk figyelhetőek meg:

114. ütem e-moll 
118. ütem a-moll érintésével d-moll 
122. ütem g-moll 
124. ütem C-dúr 
126. ütem F-dúr 
127. ütem B-dúr 
132. ütem G-moll 
134. ütem a-dúr I. fok zárlat

A fentiekből látható, hogy a kontrapunktikus részben +1-es irányú modulációk vannak, a kidolgozási rész nagyon rövid részében (114-132. ütem). A 127-től kezdve a témának csak az utolsó két üteme vesz részt a kontrapunktban. Viszont az első két ütem sem vész el, az A-dúros zárlatban (135-138. ütemben) ez a motívum ismétlődik makacsul. A 140. ütemtől kezdve a zárótémához hasonló főtéma kezdőmotívumának imitálása következik. Eltérés a zárótémától, hogy a témából több hangot használ fel, és nem is prímimitáció. Másik érdekesség, hogy eltér a főtémás-kezdőmotívumtól, ugyanis itt nem ugrik fel kis szextet, hanem megismétli az előző hangot. 
A 148. ütemben még a főtéma motívumíze is megjelenik tükörfordításban. A 153. ütemben az motívumíz saját tükörfordításával „felelget”. 
Összefoglalva a 127. – 164. ütem között a téma fokozatos elaprózódása ment végbe: először a teljes előtag hangzik fel, majd az előtag záró-majd kezdő motívuma, aztán már csak a kezdőmotívum indító motívumíze. 

Visszatérés

A visszatérés a következőkben tér el az expozíciótól:

- A főtéma végén nem B-dúrba, hanem Esz-dúrba modulál;
- a modulációt a kidolgozási részhez hasonló kontrapunktikus kidolgozás követi a 191-210. ütemben; 
- a 211. ütemben g-mollban ismétlődik meg a főtéma vége; 
-  a melléktéma alaphangnemben jelenik meg; 
- A 281. ütemtől kodetta társul a reprízhez. A kodettában megjelenik zárótéma átvezető része és a főtéma imitációs formában, majd természetesen a zárlaterősítés (293-300. ütem).